Mottó: „Könnyebb behatolni a ClA titkaiba, mint valamit a WWF titkairól megtudni." Raymond Bonner, The New York Times.
Mindenféle leleplező könyveket kiadó világunkban, az elmúlt hónapokban egy Németországban megjelent újabb Fekete Könyv borzolta fel az érintettek kedélyét. Wilfried Huismann német újságíró „A paktum a pandával" című dokumentumfilmjében a WWF (World Wildlife Found), az aranyos kis pandamackóval takarózó környezetvédő alapítvány viselt dolgainak járt utána meglepő eredménnyel. A WDR német közszolgálati csatorna által sugárzott filmet nem sokkal követte a Fekete Könyv megjelenése. A pandások példátlanul heves reagálása még a sokat tapasztalt, sok sajtóbotrányt megélt „öreg könyves rókákat" is meglepte.

A mimózaérzékenységű pandamacisok azonnal a film bíróság általi ideiglenes betiltásának kérvényezésével válaszoltak. A könyv megjelenésekor mosdatlan szájú, sajtójogban és jogi csűrés-csavarásban jártas ügyvédek levélben válogatott gorombáskodásokkal,  karóba húzással, kerékbetöréssel,  ló farkához kötéssel fenyegették meg a német könyvnagykereskedőket. Jóllehet, eddig még jogerős bírósági ítélet nem született, de a szokatlan hevességű ügyvédi roham hatására néhány könyvterjesztő a Fekete Könyvet azonnal levette programjáról! (Nesze neked, Német Alaptörvényben garantált, szólás-, vélemény- és  sajtószabadság!) Hasonlóképpen járt a nyolcvanas-kilencvenes években egy, a WWF ügyeire felfigyelt angol újságíró, akit egy igen magas helyről jött telefonhívással lehetetlenítettek el. Leforgatott dokumentumfilmje azóta egy ismeretlen raktár mélyén várja bemutatóját - az angliai szólásszabadság jegyében.
A WWF pandamedvét ábrázoló védjegye az egyik legismertebb a világon, és olyan termékeket jelöl, vagy kellene jelölnie, amelyeket a környezet és állatvilág védelme érdekében, környezetbarát eljárásokkal gyártanak. A pandás védjegyet bizonyos WWF szerint definiált környezetvédelmi feltételeknek eleget téve vásárolhatják meg az iparvállalatok. Ez a könyv szerzője szerint azonban nem egyéb, mint a középkorvégi lelkiismeretet megváltó búcsúcédulák legújabb kori feltámasztása a zöld ideológia jegyében.

További súlyos vádpont a WWF és egyes, a környezetvédelem szempontjából kétséges, például génmanipulált növényeket termelő multinacionális vállalatcsoportokkal való anyagi és személyi összefonódása, illetve összejátszása. Éppen az ilyen támadhatóság miatt a Greenpeace semmilyen adományt sem fogad el iparvállalatoktól. A környezet állítólagos megóvása érdekében a tájékozatlan adakozók  megtévesztésével folyik az adományok gyűjtése és a WWF öntömjénezésig menő fáradhatatlan reklámozása a profi reklámügynökségek segítségével, úton-útfélen. A WWF első sikeres pénzgyűjtő akciója során 1961-ben egy angol reklámügynökség sokkoló hatású képei láttán angolok tízezrei nyitották meg a bukszájukat Gertié, az orrszarvúbébi megmentése érdekében. Nagy kár, hogy az anyagilag eredményes kampánykezdet után csak 12 évvel később kezdett el csordogálni némi pénz az elárvult, és azóta már felcseperedett orrszarvuknak. Nem véletlenül róják fel sokan a WWF zavaros pénzügyeit, ugyanis a becslések szerint az adományok és támogatások közel fele bérekre és honoráriumokra megy el. Az Egyesült Államokbeli WWF igazgatója több mint félmillió dolláros éves fizetést kap, ami az ottani viszonyok között kiemelt jövedelemnek számít!  Egy korábbi udvariasan megfogalmazott könyvvizsgálói jelentés szerint a pénzügyek átláthatósága „erősen hagy maga után kívánnivalót". Szintén hatásos volt a majna-frankfurti állatkert igazgatója által a Serengeti „megmentése"      érdekében rendezett kampány. Nagy kár, hogy a Serengeti Nemzeti Park állatvilágának megóvása érdekében a közel 4000 éve őslakos maszáj pásztorokat ebrudalták ki őseik földjéről, mert a fehér ember „szakvéleménye" szerint a természetben élő, természetből élő természeti népek jelentik a legnagyobb veszélyt a természetes környezetre! Valószínűleg csak az odalátogató vastagpénzű fehér turistákat zavarta a „bárdolatlan" és „barbár" őslakosok látványa. A Ngorongoro kráterben lakó többi maszáj pásztor sem járt különbül, akiknek csak napjában egyszer engedélyeztetik a belépés őseik földjére, mert állítólag legeltetésükkel megterhelik a természetet. Ezzel szemben a fotószafárin résztvevő, több tucat terepjárón a kráterben fel s alá dübörgő, vadat nyugtalanító turista nem jelenthet terhelést, éppúgy, mint a kráter peremén épült luxusszálloda sem! Kísért a régi szép gyarmati idők szelleme!

A WWF szintúgy a szívén viseli a kihalásra ítéltnek mondott tigris sorsát Ázsiában. A felemelő cél érdekében tigrisrezervátumokat hoztak létre, ahonnan az őslakosokat kialkolbólították, mehettek a legközelebbi város nyomortelepére, vagy gyűjthetik az elefántganét, amelynek rostos anyagából papírt és egyéb szuveníreket készíthetnek az odalátogató fehér turistáknak, de ősi életmódjukat nem folytathatják. Az elefántgané-feldolgozó üzem a jólelkű és megértő WWF anyagi támogatásával jött létre! Szép új zöld világ! A tigrisrezervátumokba pumpált pénz pedig vagy korrupt helyi tisztviselők zsebében landol, vagy értelmetlen tigristelemetriás kutatásokra fordítódik, jóllehet időről-időre néhány tigris az altató túladagolásába pusztul bele!
A legutóbb Botswanában elefántvadászaton kapott spanyol király, aki egyben tiszteletbeli WWF elnök, az afrikai elefántokra irányította a reflektorfényt. A kihalóban lévőnek mondott elefántokból Afrikában több mint elég rója ösvényét, és ha a jelenlegi engedélyezett kilövés tízszeresét lőnék évente, az sem veszélyeztetné az elefántpopuláció fennmaradását! A további megválaszolatlan kérdések számát gyarapítja, hogy kiknek a zsebeibe is kerülnek a lődíjak? Ezzel szemben remekül lehet pénzszerzési kampányokat folytatni az állítólagosan kihalni készülő afrikai elefántbébik fotogén képeivel, miközben az ügyben érintett kárvallott afrikai szegényparasztoknak homlokegyenest ellenkező a véleménye ebben a kérdésben!
A WWF és Huismann között dúló nyilvános iszapbirkózás idején tette közzé Enoch zu Guttenberg a Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain nyílt levelét, amelyben mint a BUND (Német Természet és Környezetvédő Szövetség) alapító tagja számolt le zöld múltjával, írásában emlékeztet a BUND egyik kérdéses gyakorlatára: ha bizonyos összegeket átutaltak egy, a BUND-hoz közelálló alapítvány javára, akkora a BUND eltekintett a projektek bírósági megtámadásától. A perlekedők közötti első júniusi többórás ütésváltás során a kölni tartományi bíróság elnökasszonya emlékeztette a WWF-et a kritikus hangok elviselésének kötelezettségére.

A bíróság - a német bírói gyakorlatnak megfelelően - a felek jóindulatú megegyezését javasolta a vitás megfogalmazásokkal és kitételekkel kapcsolatban. Július végén a német sajtóban már megszellőztették a WWF-nek és a könyv kiadójának, a Random House-nak küszöbön álló egyezségét: a Fekete Könyv első kiadása szabadon forgalmazható, a második kiadásban közel húsz megfogalmazást meg kell változtatni, de a könyv kritikus alaphangja az általa érintett kérdésekben változatlan maradhat!