Vörös panda
2012.06.05



A vörös macskamedve vagy kis panda (Ailurus fulgens)

a ragadozók rendjének macskamedvefélék (Ailuridae) családjába tartozó egyetlen ma élő faj.



A macskamedve név a kínai nyelvből származik,

ahol az állat neve xiao xiong mao ami „kis medvemacskát” jelent.

A „kis” jelző az óriáspandától való megkülönböztetésre szolgál

(kínaiul da xiong mao, ta hsziung-mao, azaz „nagy medvemacska”).

A „medvemacska”, „macskamedve” nevet az állat valószínűleg annak köszönheti,

hogy medvére emlékeztető külseje mellett ugyanolyan jól mászik fára

és ugyanúgy nyalogatja tisztára magát, mint a macska.

A panda név a 19. században csak a vörös macskamedve neve volt.

Az angol szó feltehetően az állat nepáli nevéből származik

punja, valószínűleg a nigalja punja, azaz „bambuszevő” kifejezésből).

A kis panda név az óriáspandától való megkülönböztetésre szolgál,

amelyet később ismertek meg, és szintén pandának nevezték el, mivel a két fajt rokonnak tartották.

A kis panda név mellett a vörös panda elnevezés is előfordul.





Bhután, Kína, India, Laosz, Mianmar és Nepál az élőhelye.

A Himalájában levő mérsékelt övi erdőkben él,

mintegy 1500 méteres tengerszint feletti magasságig.

Testhossza 60 centiméter, marmagassága 35 centiméter.

A test felső fele, fényessötét rozsdavörös, hátán aranysárga árnyalatú,

mert a szőrszálak hegye sárga. A test alsó fele és a végtagok fényesfeketék,

a comb elülső és külső felén vízszintesen sötét gesztenyevörös sáv húzódik.

Álla és pofaszakálla fehér, hátrafelé rozsdasárgába hajló,

homloka és a fejtető rozsdasárga árnyalatú.

Szeme alól a szájszögletig rozsdavörös csík húzódik,

ez elválasztja a fehér arcorrt a pofától.

Rókavörös farkát gyengén határolt világos gyűrűk övezik.

A mellső végtagján hat ujja van.

A hatodik ujj a csuklócsont megnagyobbodása, amely szembefordítható a többivel.

Így könnyedén le tudja szakítani a bambuszhajtásokat.



Magányosan élő, éjjel aktív állat, a nappalt általában a fák ágai között alvással tölti,

fejét bozontos farkával takarja be, amelyet párnának is használ.

Éjszaka jár tápláléka után, amely jobbára bambuszból, gyümölcsökből,

zuzmókból, gyökerekből, bogyókból, néha madártojásokból, rovarokból és hernyókból áll.

Ez az állat tehát, noha a ragadozók rendjébe tartozik, elsősorban növényi eredetű táplálékon él.

Kína délkeleti részén régóta vadásszák szőrméje miatt,

melyből sapkákat, farokszőreiből pedig ecsetet készítenek.

Ahol honos ez a faj Kínában ott szőrméje fontos értékkel bírt.

A menyegzőkön a vőlegény viselte a szőréből készült ruhadarabokat.

A vadászat ma is előfordul, ezenkívül gyakran fogják be elevenen,

hogy eladják állatkertek részére.

Emellett az élőhelyét jelentő erdőket is irtják.

Mindezen tényezők miatt állományai nagyon megritkultak

és mára veszélyeztetett fajjá vált. Jelenleg az elterjedési területé